(Bp.1985-)

Alkotói munkásságát kezdetektől fogva inspirálja a Japán művészet. Éteri tájakba helyezett madaras akvarelljei után akril-, majd nagyméretű figurális olajfestményeket készít.

Munkássága szerteágazó, folyamatos kísérletezés jellemzi, a vásznat felváltja a fatábla és az acéllemez, kihasználva az anyagok tulajdonságait: hőkezeléssel és kémiai kísérletekkel alkotja képeit. Az acéllemez edzett felülete kifejezi az állandó változást, a rajta megjelenő szivárvány színei mutatják az átalakulás fázisait. A fatábla képeken szándékosan látható marad a fa erezete, mely a kompozíció részét képezi.

Festményei a két-és-feledik dimenzióban léteznek: a hátterek befejezetlenek, meghatározhatatlanok, álomszerű hangulatot idéznek, vagy akár egy tündöklő emlékképeket.

Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen diplomázott 2012-ben, mestere volt Péter Vladimir, Bánfalvi András, emellett Gross Arnold műhelyében dolgozott, színes rézkarcok készítésében segédkezett.

Három éve szumi-e, azaz japán tusfestészetet és raku, azaz kerámia művészetet tanul a Buddhista Főiskola Zen Akadémiáján Szeremley Anettől. A zen filozófia mellett az esztétikai ismereteket is beépíti munkáiba.